A hétéves kislányom mostanában egyre többször kérdez rá, hogy tényleg létezik-e a Mikulás és a Jézuska. Néha kicsit nevetgél, mintha már sejtene valamit, máskor komolyan, szinte aggodalmasan kérdez, hogy ugye tényleg ő hozza-e az ajándékot. Nem szeretném elvenni tőle ezt a varázslatot, de nem akarok hazudni sem. Mi a legjobb, amit mondhatok ilyenkor?
Kedves Réka,
Kislánya kérdése teljesen természetes ebben az életkorban, és sok szülő kerül hasonló helyzetbe. A hétéves kor éppen az a fejlődési szakasz, amikor a gyerekek elkezdik tudatosabban szétválasztani a fantáziát és a valóságot, de ez egy lassú, fokozatos folyamat. Ilyenkor sok gyermek még szeretne hinni a csodákban, miközben egyre több jelből sejti, hogy a dolgok talán nem pontosan úgy működnek, mint a mesékben.
Amikor a kislánya arról érdeklődik, hogy „tényleg létezik-e a Mikulás és a Jézuska”, és hol nevetgélve, hol komoly aggodalommal kérdez rá, az arra utal, hogy már elindult benne a kétely, de még nem biztos abban, hogy kész lemondani a varázslatról. Ezek a kérdések nemcsak az ajándékozásról szólnak: a gyerek a világba vetett bizalmát, a titok és meglepetés izgalmát, valamint a családi rituálék meghittségét is szeretné megőrizni. A Mikulás és a Jézuska története így egyszerre mese és érzelmi biztonságot adó hagyomány.
Ilyen helyzetben a legmegnyugtatóbb, ha nem ad azonnal végleges választ, hanem hagy egy kis teret a gondolkozásra. Segíthet például egy visszakérdezés:
„Te mit gondolsz? Szerinted hogyan lehet, hogy minden évben időben odaér?”
Ezzel nem vezeti félre, de nem is töri össze a fantáziavilágát. Ha azt látja, hogy valóban az igazságra kíváncsi, és nem csak játszik a gondolattal, akkor finoman, szeretettel be lehet avatni a „kulisszák mögé”:
„Sokan úgy tartják, hogy a Mikulás egy varázslatos történet, amely azért született, hogy örömet szerezzen. De ettől még lehet benne hinni – ameddig csak szeretnéd.”
Egy másik gyengéd megoldás az, ha felajánl neki egy új, izgalmas szerepet:
„Ha már sejted, mi lehet a titok mögött, akkor most már te is segítője lehetsz a Mikulásnak vagy a Jézuskának. Ez különleges feladat, és csak azok kapják meg, akik már elég nagyok ahhoz, hogy másoknak is csodát hozzanak.”
A legfontosabb, hogy az Ön válasza mindig igazodjon a kislány érzelmi tempójához:
Ha még hinni szeretne, engedje neki.
Ha már kérdez, legyen mellette.
És ha egy olyan átmeneti állapotban van, ahol „tudja is, meg nem is”, engedje, hogy ez is egy szép, közös emlékké váljon.
Fotó: freepik
